A magyar irodalom dráma műfajának kiemelkedő művéből idézve: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem”! Lucifer által elhangzott szavak ezek Madách Imre, Az ember tragédiája című művéből.

Valóban nem adhatok mást! Mindez alapján vallom, ami bennem él. Azt, hogy a körülöttem zajló események nem véletlenek az életemben, azonban bármilyen körülmények között találom is magamat, mindig „hatalmamban” áll eldönteni, hogyan viszonyulok, milyen irányban megyek az utam rejtélyes mivoltában, annak minden hullámhegyével és hullámvölgyével együtt.

Hiszek az életem fejlődési folyamatában és abban, hogy a szívet-lelket felemelő élmények mellett szükséges a csend magamban, mert akkor megérlelődhet valami bennem észrevétlenül. Utóvégre az életben mégis csak az a legfontosabb út, amit önmagamban járok végig.

Az elmúlt hat év során a Személyiségfejlesztő Akadémián folytatott tanulmányaim nagymértékben hozzájárultak az önmagamra vonatkozó tudás megszerzésében, az önmagammal kapcsolatos felismerésekben, mely felismerések révén a belső ellenállásaimat váltam képessé könnyebben levetkőzni, miáltal fokozatosan megszületik a szükséges és megfelelő belátásom a pszichés valóságommal összefüggésben.

A tisztelet és a hála érzése él a szívemben számomra két meghatározó jelentőséggel bíró tanítom iránt (L. Stipkovits Erika és Weisz Ildikó Szilvia) azért az útmutatásért, amit kaptam tőlük és ily módon örökíthetővé vált.

Általam és a szakmailag is elismert oktatók által örökül kapott integratív egyéni és csoportos személyiségfejlesztő módszerek iránt nagy érdeklődéssel közelítettem, hiszen a növekedést, a világra nyitás fokozott lehetőségét hordozták számomra magukban, alászállást az árnyékomba, a tudattalan tartalmaimba, mely tartalmak a személyes fejlődésem eszközeivé váltak, miáltal megadták a belső integráció esélyét.

Mind az egyéni, mind a csoportos személyiségfejlesztő módszerek egymást kiegészítve rávilágítottak arra a tényre, hogy a tudatból és személyiségemből indul ki minden. Tapasztalhattam az elméleti kérdések és gyakorlati módszerek által, ha megteszem a szembenézés első lépését a többi abból fog kibontakozni. A felismerés a belső világomban olyan változásokat indukált, ami magával vonta a külvilágom változását is, amelyre fokozatosan nyílt meg a figyelmem.

Megmutatkozott, hogy a rendszerszemlélet az, amely sokrétű és dinamikus megközelítést biztosít számomra a valóság megismeréséhez.

Rámutattak nem mindegy, hogyan látom azt, ami a múltban történt. Segítettek tudatosítani a jelenben ezeket a történéseket és feloldani a hozzájuk kötődő erős érzelmeket. Feltárult a közös munka során, hogy a viszonyulásomat fontos megváltoztatni ahhoz, ahogy mindez bennem él, így a nehéz élethelyzetek megoldását önmagamban találtam meg, a fokozatosan megmutatkozó erőforrásaim révén.

Továbbá tapasztalhattam azt, hogy érezni is fontos a ráció mellett, hiszen az érzelmek teszik teljessé a megismerést és csupán a megismerés hozza el számomra a kívánt változást, mert a megismerés és változás által képessé váltam az elfogadásra, meghaladásra, így fokozatosan eljuthatok a saját önkorlátozásomtól a kibontakozásomig.

Időre volt szükségem ahhoz, hogy egyéni belső állapotaimat megismerjem, hogy ez által fejlődjön az én tudatosságom, önszabályzásom képessége, a kapcsolódási készségem, minősége, hogy tisztán halljak és lássak meg másokat, illetve a fejlesztési folyamatban a kliens és az adott szituáció teljes kontextusát és legyek képes jelen lenni, mind racionálisan, mind érzelmileg a saját belső csendemmel, miközben megfelelő módon tudjak figyelni Rád, aki hozzám eljössz, hogy valódi kontaktust teremthessek Veled, amennyiben megszületik Benned a szándék, hogy végigjárod önmagadban, életed legfontosabb útját.